HEGYI ÁRPÁD JUTOCSA, DLA

Főoldal
Szakmai tevékenységek
 • Életrajz
 • Rendezéseim
 • Cikkek
 • Szakmai írások
 • Doktori pályamű
 • ELTE jog és dráma kurzus
 • Hangjátékok
 • Pályázatok
 • Videók
 • Interjúk
Privát
 • Írásaim
 • Amerikai napló
 • Képek


 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


Miskolci operafesztivál interjú  

1. Milyen volt a városvezetés kapcsolata a színházzal és az Operafesztivállal? "Top-down" vagy inkább az együttműködésre való hajlandóság volt a jellemző?

Az egész egy nagy és állandó küzdelem volt, harc a disznófejű nagyúrral. Minden ötletemet, újításomat, törekvésemet gyanakvás, ellenszenv és visszahúzás fogadott. Valami őrült, gyanús garabonciásnak néztek, aki valahogyan ott van a színház élén, de veszélyes és hóbortos és gyanús,  jobb őrizkedni tőle. Még ma is, ha megjelenik egy-egy esszé-igényű visszaemlékezés a MNSzínház elmúlt évtizedeiről, (lásd pl. MŰÚT – pedig azt a barátom szerkeszti -) a nevemet elhallgatják, eltüntetik, mintha nem is lett volna az a 10 év, amikor igazgató voltam és annyi minden történt a színházban…még ma is, a nevemtől, lúdbőrzik a háta a fél városnak, nem tudnak hova tenni…jobb elhallgatni, nem is beszélni róla…
Persze volt ennek alapja, egy színházigazgatót nem így képzel el egy provinciális város, hiszen én olyasmi voltam, mintha valahol Németországban élnék – laza, bulizós, miközben a munkámat halálosan komolyan vettem - ott az ilyen attitüd természetes, megengedett és egyedül a teljesítmény számít….Miskolcon pont fordítva van. A teljesítmény (- mi mindent építettünk a színházban, - a Csarnokban izgalmas színházi „kísérletezés” folyt, pl. kortárs felolvasó színházi sorozat, Európa legizgalmasabb kortárs szerzőinek a darabjait naprakészen kapta Miskolc, - a legsikeresebb darabokat  szcenírozva is bemutattuk, aztán: „Egymást érintő…” sorozat, ahol mindig egy másik izgalmas, „trenden-kívüli” rendező fűzte tovább az előző rendező történetét, az ország izgalmas alternatív színtársulatai jöttek Miskolcra, Zsótér nálunk indult rendezőként… - meg aztán persze operatagozat, operafesztivál….de mindez Miskolcnak nem számított…)  - egyszóval a városvezetéssel küzdelmes volt a kapcsolatom, mindent, amit a város érdekében találtam ki, a város-vezetés ellenére, százszoros energiákat megmozgatva kellett véghezvinnem.
     

2. Hogyan illeszkedett be a színház a kulturális alapú városfejlesztés koncepciójába? Stratégiai szereplő volt a színház? Döntéshozatalokban részt vettél?

A miskolci kulturális stratégiában a színház maximum mint reprezentációs helyszín szerepelt, ahol városi meg állami ünnepeken rendezvényt lehet tartani. Semmiféle stratégiai elképzelésről soha nem hallottam, ami a várostól indult volna el. Egyetlen nagyjelentőségű, eltúlzott programot hajtott végre a város, a színház rekonstrukcióját 1992-93-ban – valahogyan állami pénzhez lehetett jutni és ebből felépült egy öt-játszóhelyes, európai jelentőségű, építészetileg és funkcionálisan fesztiválközpontként definiálható épületegyüttes, amire Miskolcnak semmi szüksége, kihasználni nem tudja, megfelelő méretű és összetételű társulatot működtetni benne nem tud – pedig kulturális kitörési pont lehetne az Unióban egy nemzetközi színházi fesztivál Miskolcon. Az operafesztivált is ezért eszeltük ki – de a város ezzel sem tudott mit kezdeni, hagyta belesodródni a középszerű és egyre érdektelenebb tucatfesztiválok sorába. Pedig ez nagy jelentőségű, európai hírű, szakmai megbecsülésnek örvendő fesztivál lehetett volna… 

3. Az írásban, amit átküldtél, utaltál arra, hogy Miskolcban van egy fajta újító erő, viszont szintén van egy "önsorsrontó" oldal is. Ez hogyan jelent meg konkrétan a színházban/Operafesztiválban? Mi lehet ennek az oka? A kulturális alapú városfejlesztés tudott ezen változtatni?

Miskolc egy nagy lehetőség. Még ma is, pedig rendesen elszalasztotta a rendszerváltás utáni, változást sürgető, történelmi  energiák kihasználását, amikor „acélvárosból” kulturális várossá, vagy fesztiválvárossá válhatott volna az Európai Unió számára, ahol tiszta lappal indult és nem volt „acélvárosi” hendikep-imázsa…Miskolc azonban nem hisz önmagában, kisebbrendűségi komplexusa van, nem mer álmodni és tervezni nagyot, megfogta a várost valami ócskaság és defetizmus. Pedig a miskolci művészek, művészettel és kultúrával foglakozó „kultúr-közkatonák” egészségesen gondolkodnak, tehetségük is van – de illúzió, hogy ez városi szintre emelkedjen. Nagy kár. 

4. Milyen pozitívumokat és hibákat láttál a városvezetésben, akár konkrét döntések, projektek esetében, akár általánosságban?

Pozitívum: ilyet a városvezetésben – legalábbis ami a színházi gondolkodást illeti – nem tapasztaltam.
Hibák: Fogalma sincs a városnak, hogy mit akar kulturálisan elérni, megcélozni – de, ha valaki kitalálja a város helyett, hogy mit is kéne, vagy lehetne csinálni, azt megakadályozza.

5. Hogyan alakult a színház helyzete a távozásod után?

Belesüllyedt az átlagosnál gyengébb magyar színházak sorába.

6. Hogyan látod az Operafesztivál hatását Miskolcon? Szerves része lett a miskolciak identitásának?

Az operafesztivál örömöt és önbecsülést hozott a városnak. Ma már a nyárhoz hozzátartozik az operafesztivál művészeti izgalma.  Nagy áttörést jelentett Miskolc megítélésében, és valódi jelentősége is lehetett volna Európa operaéletében, ha nem silányosodik el. Mai formájában a fesztivál pusztán szórakoztató kuriózum, ami persze nem kevés, de az a lehetőség, ami benne rejlett az indulásnál, kimúlt belőle. Egyáltalán, el kell gondolkodni azon, érdemes-e forszírozni  ebben a formájában – vagy ki kell találni egy másik fesztivált, amely friss és különleges és szakmailag jelentős  rangot vívna ki magának, egyedi lenne, és nem kerülne annyiba, mint az operafesztivál – hiszen a városnak és az országnak most nincs pénze.  Persze, a pénzeket is össze lehetne szedni nagy ambíciójú, európai uniós fund-raisinggel, de ehhez városi összefogás, városi támogatás, határozott kulturális-művészeti koncepció kellene. Például a Magyar Színházak Fesztiválja – a magyar nyelvű színjátszás világméretű seregszemléje - lehetne az operafesztivál alternatívája. Vagy: ’Miskolc +…’ néven egy igazi, uniós szemléletű színházi fesztivál, amely minden nyáron egy-egy európai nagyváros színházi életét mutatná be Miskolcon, így először pl.: Miskolc + Bécs, aztán Miskolc + Párizs, aztán Miskolc + Róma, de: Miskolc + Aschaffenburg (miskolc német testvérvárosa) vagy Miskolc + Metz (francia testvérváros) …stb. 

Hegyi Árpád Jutocsa, DLA, az Operafesztivál alapítója, a Miskolci Nemzeti Színház egykori igazgatója





 
© 2013. Hegyi Árpád Jutocsa, DLA